l. KÉTség (15’)
Ha az egység felbomlik, kétségünk megmozdít.
Egymás sérülékenységében tükröződve saját magunkat fogadjuk el.
A harmonikus egység felbomlása után magányunk megélése megrázkódtató, de lehetőséget ad arra, hogy saját utunkat járva felemelkedjünk és fejlődjünk. Eközben minden új, változást rejtő kapcsolat újra és újra felfedi elemi mintázatainkat.
Vajon sérülékenységünk megélése hogyan változik közben? Akadályoz, vagy támogat, szárnyat ad vagy megkötöz minket?
A téma egy sérült és egy ép táncos kettős összehangolódásán keresztül bontakozik ki.
Rendezés, koreográfia: Gyulavári Ági
Előadók: Tóth Károly, Gyulavári Ági
Zene: Sperling Andor
Fény: Dézsi Kata
ll. Begurul(ok), avagy… (20’)
Táncunk közelséggel és távolsággal, pillanatnyi kapcsolódásainkkal, valamint megtalált belső rezdüléseink láthatóvá tételével foglalkozik.
Felvetéseink az érzelmek, kapcsolatok szabad, “térbe szakadt” asszociációi: be-indulás, kinyílás, az érzelmek vezetése és kiadása, a visszafojtottság, és a testben gyülemlő feszültségek áramoltatása…
Mindenkori testi és lelki állapotaink kifejeződése, táncban való megjelenése.
Koreográfia, rendezés: Gál Eszter, Farkas Dorka
Résztvevők: Ádok Marietta, Bruckner Csaba, Eötvös Judit, Eszes Dávid, Farkas Dorka, Fehér Richárd, Földvári Eszter, Gál Eszter, Gribunov Anton, Kalácska Levente, Kálmán Ferenc, Mészöly Andrea, Tóth Károly
Zene: Rubik Ernő Zoltán
Fény: Dézsi Kata
lll. Mandala (30’)
A színpad közepén Nyugalmi, pihenő tér van. Innen kerülnek játékba a szereplők és ide vonulnak ki a következő jelenésig. A nyugalmi tér jelkép: megjeleníti egyéni és közösségi középpontunkat, mint egyensúlyozási lehetőséget. Minden ember alapvető joga, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, visszavonuljon a középpontba. A középpont körül zajlik az akció, a fő táncok itt történnek. Ez az Élet szimbóluma is, ahol a nehézségek hozta akadályokat le lehet győzni: itt bomlanak ki az élettémák.
Kulturális és szociális közegtől, tehetségtől és készségtől függetlenül az emberi testbe költözött léleknek az életben való kibontakozáshoz kiindulási és visszatérési pontot jelent: a központja.
A darab folyamán a szereplők megkísérlik átlátszóvá tenni ezt az intim területet. Eközben pedig megmutatják: lehetünk vakok, siketek, bénák és nyomorultak, a testbe születésünk elegendő és biztos alapot ad ahhoz, hogy kivirágoztassuk a lelkünket.
Koreográfia, rendezés: Bóta lldikó
Koncepció, ötlet: Csillagvirág: Lélekcsillámok című könyve felhasználásával: Bóta lldikó
Előadók: Barkó Tamás, Farkas Dorka, Gál Eszter, Gyulavári Ági, Jez Mónika, Jobbágy Bernadett, Kovács Gergely, Kovács Margit, Lukácsy Zsófia, Mészöly Andrea, Molnár Ciprián, Moizes József, Potoczky Gábor, Regényi Enikő
Zene: Rubik Ernő Zoltán
Fény: Dézsi Kata
Fotó: Palman Zsuzsi
noBODY dance project
Where? S.U.N. Festival, Csobankapuszta
When? 24th, 25th of July, 2013.
The noBODY dance project is formed by three movement artists whose collaboration is based on their common interest in butoh dance and inspired by the themes of resonance, transformation and nature.
The Performance
The performance is based on the idea of letting the performers’ body being transformed by a strong and meaningful natural phenomenon: the lake, awaking its energy and atmosphere through movement to open up an abstract world to the audience. The performance is a research of the surface and depth, addressing animals, movement qualities related to the lake and digging into symbolic levels. The performers experiment with different ways of becoming one physical entity through merged body boundaries, also explore various qualities of connection and separation.
Performers: Gábor Czap, Ági Gyulavári, Brigitta Horváth
KÖDFÁTYOL – MUNKABEMUTATÓ
Helyszín: Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti stúdió, 1097 Budapest Tagló u 11-13 (kemikál-telep)
Időpont: 2013. május 27. hétfő, 20.00 – 21.00
“Ki merne súgni neked
arról, hogy mi lett veled?
melyik ég rejti helyed?
őrzi-e gyöngyeidet?”
(Weöres Sándor)
Fönt az ég, lenn a föld, lent az ég, fönn a föld. Kettő között valahol az átjáró.
Melyik világot vágyom jobban? Magam számára sem tiszta. Csak a folyamat van, az örök átalakulás isteniből emberivé és vissza. A sok világ között keresem a helyem. Ahogy elhagyom az egyiket, a ködfátyol összezárul mögöttem, s feledésbe vész, ami volt.
Táncosok: Gyulavári Ági, Kiszely Diána, Makra Viktória
Zene: Horváth Ádám Márton
Jelmez, látvány: Szalai Sára
Fény: Farkas Gábor
Koreográfia: Botos Kíra és a táncosok
